|
epilógus.
2013.06.29. 18:54
Ott álltam előtte. Nem volt visszaút, tennem kellett, amire vállalkoztam. Magas volt, több mint egy fejjel magasabb, mint én. Izmosabb is. Idősebb is. Úgy gondoltam, ez biztos út a vereséghez. Carl, az edzőm biztatott vállveregetéssel, nem mintha megnyugodtam volna tőle. A gyomromban hatalmas csomó, a torkom kiszáradt. Belül tomboltam. Aztán Rá gondoltam, és összeszorítottam a fogamat. Körbenéztem, pedig pontosan tudtam, hogy nem jött el. Nincs itt. Kértem anyámat is, hogy ne jöjjön, de ő hajthatatlan volt. Látni akarta, minek hódolok. A barátnőim egy kupacban, görcsösen szorítva egymás kezét. Tekintettem újra az ellenfélre esett. Már az öltözőben kimutatta a foga fehérjét, de próbáltam nem törődni vele. Nem engedhettem, hogy megzavarjon. A fényszórók élesen világítottak a szemembe, melyet pár másodpercre lehunytam. Kezeim már fáslizva voltak, maga az edzőm kötötte be őket. A fogvédőm a számban. A kesztyűm mindjárt a kezemen. Anthony adta rám, s kértem, hogy szorosan tépőzárazza be. Öklével bátorítóan belebokszolt az enyémekbe.
- Közülünk való vagy, Esme. Harcos vagy. - mondta a szemembe nézve, majd leugrott a ringből. Egyedül maradtam. Ezt a csatát egyedül kellett megvívnom. Kimért léptekkel sétáltam a ring közepére.
Csatába indultam.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
